Egy változás hatását rövid távon túl-, hosszú távon alulbecsüljük
A mesterséges intelligencia megjelenése sokak szerint a kreatív szakmák végét jelenti, ám a történelem mást tanít. Ahogy a fotográfia sem szüntette meg a festészetet, hanem új irányokat szült, úgy az AI sem fogja eltörölni a márkatervezést, csupán átalakítja annak eszközeit és fókuszát. A márkák valódi értékét továbbra is az emberi intuíció, érzelem és kulturális érzékenység teremti meg – azok a képességek, amelyek algoritmusokkal nem pótolhatók. A gépek által gyártott tömegtermékek világában különös értéket nyernek majd az emberi kéz és gondolat alkotta márkák, tárgyak, vizuális gesztusok. Az AI tehát nem a kreativitás végét, hanem egy új, de ma még beláthatatlan korszak kezdetét jelenti.
Keressünk egy analógiát! A fotográfia kifejlesztése örökre megváltoztatta a képzőművészet irányát és társadalmi szerepének megítélését, miközben szinte egyáltalán nem tüntette el legfontosabb műfajait. A kora reneszánsztól kezdve a művészet, különösen a festészet, a valóság minél realisztikusabb, élethűbb ábrázolását tűzte ki célul. E technikákat korszakról korszakra folyamatosan fejlesztették az alkotók generációi. Kutatták a perspektivikus ábrázolás lehetőségeit, egészen a vizuális illúzióteremtés végletes formáinak megszületéséig.
Közben folyamatosan használták az éppen rendelkezésükre álló technikai eszközöket (például camera obscura), sokan a fotográfiára is úgy tekintettek, mint munkájukat megkönnyítő eszközre. Hallunk manapság hasonlót az AI kapcsán? Hát persze. A fotó sok festő és modell életét megkönnyítette. Munkácsy is kiaknázta a fotózásban rejlő lehetőségeket: bibliai témájú hatalmas festményeinek modelljeit a megfelelő jelmezekbe öltöztette, majd lefényképezte, ezzel gyorsítva és egyszerűbbé téve a munkát. Ezt a módszert a mai napig használják kortárs alkotók.
A fotográfia megszületésének idején a 19. századi piktúra fő vonalát képviselő akadémikus festők olyan technikai tudásra tettek szert, amellyel a fotográfiát megszégyenítő részletességgel és pontossággal ábrázoltak portrékat, történelmi eseményeket, aktokat. Ezeknek a munkáknak csodájára járt az évente megrendezett Párizsi Szalon „műértő” közönsége. Úgy tűnhetett, hogy a fotográfia csupán munkaeszköz lesz, és a művek egyszerűen gyorsabban fognak megszületni.
A festők egy kis csoportja azonban úgy gondolta, hogy az ember a valóságot másként is ábrázolhatja. Az impresszionisták óvatos lépéseit a posztimpresszionisták bátrabb, egyénibb hangvétele követte, és egy burjánzó, sokszínű, a valóságábrázolás hagyományos útjait teljesen elvető irányzattenger bontakozott ki. Alig hatvan év alatt eljutottunk a fehér alapon fekete négyzetig, a képzőművészeti koordináta-rendszer egyfajta origójáig. A 20. század alkotói, megszabadulva a hagyományos, „élethű” ábrázolás társadalmi kényszerétől, soha nem látott gazdagságú ábrázolási skálát hoztak létre – a fotórealisztikustól a szürreálison és a geometrikuson át a teljesen absztrakt, „tárgy nélküli” megközelítésig.
Ezt a forradalmat a 19. század közepének emberei aligha láthatták előre.
Hasonló helyzetben vagyunk ma is. Az AI a korai fotográfiához hasonló fázisban van, hívei küzdenek az elfogadtatásáért. Az ellenállók kifogásokat keresnek, felvetik – egyáltalán nem alaptalanul – az etikai és a szerzői jogi kérdések tisztázatlanságát. Rámutatnak a generatív modellek gyengeségeire, hibáira, arra a jelenleg még érvényes tényre, hogy ezek a modellek emberi mérlegelés vagy beavatkozás nélkül gyakran téves vagy hibás megoldást produkálnak.
Az óvatosabbak joggal gondolhatják, hogy az AI – a név félrevezető – munkaeszközünk, munkatársunk lehet, aki megkönnyíti az életünket. Segíthet a kutatómunka, a forráskeresés, az ötletgenerálás vagy a tesztelés folyamatában, de akár a döntéshozatal felgyorsításában is. A merészebbek azt prognosztizálják, hogy az új technológia belátható időn belül megszünteti a kék- és a fehérgalléros munkaköröket: az AI vezérelte robotok legyártják majd a termékeket, az AI irányította számítógépes rendszerek pedig képesek lesznek működtetni az életünket.
Folyamatos a találgatás, hogy az AI kiknek a munkáját fenyegeti leginkább: a programozókét, a könyvelőkét, az ügyvédekét, az orvosokét vagy éppen a grafikusokét? Hiszen az AI képes szöveget, orvosi diagnózist és terápiás javaslatot, képet, sőt már mozgóképet is generálni. Még vannak gyerekbetegségei, de rohamosan fejlődik. Aki ma ez ügyben konkrét jövőképet vázol fel, az kamuzik. Ma még nem látjuk a folyamat kimenetelét, és valószínűleg nagyon meglepődnénk azon a világon, amelyben száz év múlva utódaink élnek majd.
A 19. század második felének emberei nemcsak a képzőművészet változásait nem látták előre, hanem azt a folyamatot sem, amely az állókép rögzítésétől a mozgóképen, a hangosfilmen, a mozin és a televízión keresztül alakította át a következő évszázad emberének életét.
A fentebb említett prognózisok azzal számolnak, hogy az úgynevezett rózsaszíngalléros munkakörök maradnak fenn: azok a területek, ahol emberek emberekkel foglalkoznak – idősgondozás, ápolás, szociális feladatok.
Ez jó hír a márkákkal foglalkozók számára is. Mert bár az AI fog készíteni hirdetésszövegeket, álló- és mozgóképeket, sőt még tanácsot is ad majd, de a márka lelkét, személyiségét érző, a kulturális kontextust értő, beleérző képességgel rendelkező emberek tudják majd a jövőben is megteremteni. A statisztikai alapon működő generatív modellek jelenleg még az átlagos, a gyakori, a széles körben elfogadott irányokba terelik a gondolkodást – az egyedihez, érdekeshez, különlegeshez emberi elmére lesz még szükség.
Ezzel együtt azt is gondolom, hogy a gépek által milliószámra gyártott termékek mellett különleges értéke lesz az emberi kéz alkotta tárgyaknak és műalkotásoknak. Ahogy ma reneszánszukat élik a kis pékségek, sajt-, csokoládé- és kerámiaműhelyek, kávépörkölők, úgy a géppel generált képek és szobrok mellett különös értéket fognak képviselni a kézzel festett, kézzel faragott alkotások. Meg fog jelenni az emberi kéz alkotta márkák iránti igény is – a fotószerű megoldásokkal szemben reneszánsza lesz a fizikai hordozón megjelenő klasszikus festményeknek és illusztrációknak.
